Mit kell tudnia egy újságírónak?

Újságírás, PR-cikk írás, megjelenés

PR-cikk elhelyezés
PR-cikk írás, megjelenés ára nincs a listán

Egy nemrégiben megjelent angliai felmérés szerint (brit tudósok, haha) a szerkesztők továbbra is a hagyományos újságírói képességeket értékelik a legtöbbre az online világban is. A brit National Council for the Training of Journalists felmérése során 99, vélhetően kicsit vaskalapos szerkesztőt kérdeztek meg, akik a cikkírást, az új témák felkutatását és az interjúkészítést tették az első három helyre. A webes készségek és a közösségi médiában való jártasság csak a lista végén szerepelt. Hogy tudnak-e PR-cikket írni, nem is szerepelt a kérdések közt.

Persze, cikkeket írni minden újságírónak tudnia kell, a megfelelő témákat is meg kell tudni találni, mégis furcsa 2020-ban egy olyan kívánságlista, amin például a közönséggel (olvasókkal, nézőkkel, hallgatókkal – Fb, Twitter, saját blog) való kapcsolat is csak a 7. helyen szerepel.
Mielőtt nagyon mellre szívnánk ezeket az eredményeket, érdemes egy pillantást vetnünk a National Council for the Training of Journalists weboldalára. Itt kiderül, hogy az NTCJ a különböző képzések mellett az National Certificat Examination (NCE), vagyis az újságírói vizsgabizottság működtetetője. Ezt a bárcát kell ma megszereznie annak, aki ma az Egyessült Királyságban újságíróként akar dolgozni. Ez a vizsgarendszer pedig az NTCJ szerint úgy jó, ahogy van, forradalom helyett legfeljebb csak némi fejlesztgetésre van szükség. Ezt kívánja igazolni a kutatás is. Azt pedig mi igazán jól tudjuk, hogy nagyon egyszerű olyan kérdéseket feltenni, amikre az elvárt válaszokat kapjuk meg. Így maradt ki a szövegmarketing. Az adott weboldalon aztán így a PR-cikk elhelyezés is teljességgel kizárt.

Olvass továbbMit kell tudnia egy újságírónak?

Nincs holnap honlap nélkül

elegem volt abból, hogy a nem létező kárpátaljai magyar irodalom létezővé tupírozása lett üzemszerű napi feladatom

Balla D. Károly az UngParty virtuáléról

Nincs holnap honlap nélkül

Fennakadtam a Világhálón.

Önszántamból és dalolva. Édes fogság, nemes teher.

Az iskolai faliújságos előzményektől eltekintve huszonvalahány éve végzek valamilyen szerkesztői munkát. Gondoztam politikai napilap szépirodalmi publikációit (Lendület; Új Hajtás), szerkesztettem antológiákat és főállásban tankönyveket, alapítottam két irodalmi folyóiratot (Hatodik Síp; Pánsíp), vezettem kiadókat (Galéria; UngBereg) – de minden szerepem a gúzsba kötött táncoséhoz hasonlított. Saját elképzeléseim és igényeim egyfelől, a „körülmények” másfelől – ezek között egyensúlyoztam és kötöttem kompromisszumot napi rendszerességgel.

ungparty virtuálé      Aztán feltévedtem a Netre. Éppen akkor, amikor már nagyon elegem volt a pályázatokból és kuratóriumokból, a nyomdászokból, könyvelőkből és terjesztőkből, leginkább pedig abból, hogy a nem létező kárpátaljai magyar irodalom létezővé tupírozása lett üzemszerű napi feladatom. Hagytam hát a mosott ruhát másra, és nyűgeim nélkül felmentem, nem is padlásra, hanem sokkal magasabbra. Ott fenn a cyber-sztrádán a magam ura lehettem. Autodidaktaként megtanultam a webmesterség alapjait (nem esett nehezemre, tördelni azelőtt is tudtam, és mielőtt beszippantott volna az irodalom, fizikusnak készültem). A honlapalapításhoz nem volt szükségem se pályázatra, se nyomdászra, se terjesztőre. Görcseimtől az szabadított meg végleg, hogy megértettem: az Interneten én nem vagyok határon túli, nem vagyok kisebbségi, senki nem ismeri el sem erényemül, sem hátrányomul a sorsverést. Rájöttem, hogy nem kárpátaljai honlapot kell csinálnom, hanem irodalmit.

Így aztán az UngPartynak leginkább csak a címe utal arra, hogy készítője egy Ung parti manzárd lakójaként tekinget kíváncsi szemével a nagyvilágba.

Honlapomat az eltelt három év alatt sokoldalú, multifunkcionális webhellyé fejlesztettem. Magam alkotta szóval olyan virtuálévá, amely egyesíti a könyvtárszoba, az irodalmi folyóirat, az irodalmi szalon és az írók gyűlhelyéül szolgáló kávéház lehetőségeit. A „normális” publikációk mellett a legbüszkébb interakcióimra vagyok: több olyan internetes eseménynek lehettem a gazdája, amelyekkel – remek szerzőimnek, játékostársaimnak hála – kivívhattam az olvasók és a szakma elismerését. Ilyenek voltak a kollektív interjúk, az internetes konferencia (Vízumköteles irodalom?), a virtuális könyvbemutatók, illetve a legújabb, most futó projectem: az identifikciós játék, amelyben egyes fogalmak valós és fiktív elemeket tartalmazó címszavait alkotjuk meg egy leendő virtuális lexikon számára.

Már érkeznek a kéziratok az újévtől némiképp megújuló UngParty legújabb sorozatához (ennek mibenlétét még nem árulhatom el), és a fejemben már készen van az első tavaszi interakció projectje is.

Merthogy az Internet: a jövőbe vetett tekintet. Számomra legalábbis nincs holnap honlap nélkül.