valaki
Valaki
a bogárból kinéz
Hátán fekszik
ív alakú pántokkal ízelt
hasa a plafonra mered
Még nem ettem
meg az összes
vasúti menetrendet
A korai kelés különben sem
tesz jót a kedélynek
Szélességem
és súlyom ellenére
tömegem követi
fejfordulásomat – ez
jó Egy
eszméletvesztés
azonban már nem férne bele
Hangom állati
Magas mint ha a huzat
recsegteti Gréte
hegedűjén a vékony húrokat
Van egy képem:
hadnagy gregor csak
később váltunk át féregbe mind
Nincs
testem az
öleléshez – ez
akár érdekes is lehet, és
nem
is hiányzik hogy
legyen Apám
ezért rúgott talán belém
: a kapcsolatteremtés
miatt Ha
idejében
megölöm nem
az én oldalam vérezne most
Szeretem
a félig rohadt
zöldség és penészes sajt és
sűrűre dermedt romlott mártás
nehéz illatát
Könnyem
csorran néha
a vágytól, hogy
megint ilyesmit egyem
Még nem
tudom, Gréte
hogyan fogsz zenei
iskolába járni, lehet hogy
nem fogsz és én akkor megölöm
azt a képet a falon Vagy megöli az apám
aki megöl
Ajtó mögül az
anyám beteg hangja -
szerencsétlen fiának
hív, és irtózik engem
akár a pestisest
Bútoraim
elhordták, hogy
szabad legyek Magam
lettem, vagyok Apa
szép
az aranygombos
feszes kék egyenruhájában
sapkáján az
arany kezdőbetűk, a
csillogás szép mint mindig
az alkonyba lépő hóhér - énnekem
Anya, milyen sokáig
varrsz megint
Vársz már
soha
Csukjátok
Vissza az ajtót
rám Megint hallom a zenét
Valaki
kinéz Készülődik
meghalni készül valaki
Zalán Tibor fordítása