2002.
június |
Olvasom
a Teraszon, hogy „Pomogáts
Béla - a volt írószövetségi elnök - rábólintott a felkérésre: feltételei
teljesülése esetén vállalja az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöki
tisztét - az irodalomtörténész erről csütörtökön nyilatkozott az MTI-nek,
egy nappal azután, hogy Szabó Vilmossal, a Miniszterelnöki Hivatal politikai
államtitkárával tárgyalt. Most már véglegesen elhatároztam, hogy szeptembertől átalakítom az UngParty egészét... Az az igazság, hogy folyamatosan "kinövöm" a magam teremtette struktúrát. No, Gyuri azért nem kapkodja el... Mivel 30-án mi tízegynéhány napra elutazunk, úgy gondolta, addig már nem fog bele... Majd 15-étől. Pedig 4 napnyi induló anyagot még feltehettem volna... Szombattól majd Lengyel Tomi is szünetelteti magát... Viszont jó ötlet volt a hozzászólások lehetővé tétele, máris született bejegyzés... Hogy a lúd kövér legyen: ma Cséka Gyuri is felajánlotta, hogy nálam ír naplót! Nem is reméltem ilyen népszerűséget és ennyi bizalmat. Néha fájlalom, hogy látogatóim magas számához képest eléggé kevesen írnak a Fórumba; nem mindenki vállalja a nyilvánosságot, még álnéven se. És most ketten is: naplót. Ha egy-egy pillanatra le is konyul az internet iránti lelkesedésem, mindig van, aki fellocsolja. Onagy körlevél-felkérésében fontos könyvnapi könyvről kért rövid kritikát. Rákérdeztem, a „fontos” mennyire tágan értelmezhető, átlógatható-e a tetszési index negatív térfelére. Igenelése után meg is írtam a magamét, az alább is olvashatónál sokkal szakmaiabban (de nem kevésbé élesen, sőt...) NZM új kisregényéről. Holnaptól már olvasható lesz a Teraszon. Nagy örömömre Lengyel Tomi úgy döntött, hogy nem hagyja abba a naplóírást, és a Terasz után itt nálam, az UngPartyban folytatja. Tegnap
este: Kolos fiunk érettségi bankettjén... 7-re hirdették a kezdetet, 9-ig
bírtam cérnával... Az egész olyan volt, mint egy szakszervezeti vállalati
mulatság a 60-as évekből... Nem, rosszabb... Az érkezőket egy asszonyság,
a vendéglátóipari műintézet alkalmazottja fogadta és terelte kijelölt
ülőhelyére (külön a szülők, azon belül A osztály, B osztály; külön a tanárok
és külön az ifjúság; ezt kicsit sérelmesnek találtuk, mert a tanárok között
többekkel is baráti lábon állunk, szívesen beszélgettünk volna velük,
kihasználva az asztalszomszédságot). Akkor még nem látszott a nőn, mire
készül... Alighogy leültünk, mikrofonba rikácsolva azonnal fel is állította
az összes szülőt és felszólította őket, mi több, terelő mozdulatokat is
tett azt elisegítendő, hogy élő folyosót alkossanak és a terembe bevonuló,
a sorfalak közt elhaladó érettségizetteket virágszirómmal megszórják (utóbbiból
maréknyit ki-ki nála szerezhetett be). No, hagyján... De a szép emlékű
szovjet szállodák gyezsurnaja státusú kápóinak hangján és modorában rikoltozó
kultúrmunkás folytatta áldásos misszióját, előbb szegény igazgatót szólította
mikrofonhoz, aki történetesen szülői minőségében volt jelen és a számtalan
hivatalos rendezvényt maga után tudván esze ágában nem volt megnyilatkozni
(le is tudta 3 mondattal), aztán egy szülő kezébe nyomta a mikrofont,
aztán pedig kirendelt pár érettségizettet, hogy a kezükbe nyomott közhelyszövegeket
felolvassa köszöntsék szüleiket, tanáraikat... Minderről állítólag a szervezőknek
előzetesen semmi tudomása nem volt, az egész a műintézmény szolgáltatásai
közé tartozott, mint a franciasaláta vagy a kirántott hús. Kezd mérhetetlenül hosszú lenni ez a júniusi NEWSÁG-oldal. Azt hiszem, valami új formát kell kitalálnom, mert ha szinte naponta írok kis jegyzeteket, akkor egyrészt illenék mindegyiket dátumozni, másrészt meg valami életképesebb struktúra szerint rendezni, heti vagy napi külön ablakokba. Legkésőbb szeptemberre amúgy is át akarom kicsit rázni az egész rendszeremet, talán majd akkor. (Az a helyzet, hogy amikor az UngPartyt kezdtem építeni, még nagyon kevés szakmai fogást ismertem. Azóta - struktúráját tekintve legalábbis! - a sajátomnál két jobb honlapot is készítettem; egyik a beregszászi főiskoláé: lásd, a másik az EPMSZ-e: lásd. Itt az ideje, hogy legalább ezek technikai nívójához feltornásszam a sajátomat. Épp csak: 148 mappa 923 fájlját 15 kB anyaggal újralinkelni...) Tegnapelőtt még lelkesen újságoltam, hogy készen van az EPMSZ honlapja... De úgy látszik, az a dolgok rendje, hogy semmi se menjen simán. Hetek óta megszálottan dolgozom az EPMSZ honlapján, megbízóm minden apró észrevételének, kérésének eleget tettem, mígnem tegnap kaptam tőle egy gratuláló elismerést, éppen így gondolt mindent, ahogy most megvalósult, ami azt is jelentette, hogy nyilvánosságra hozzuk lapunkat. Én 3 napig már amúgy is egyfajta nem is webmesteri, hanem PR-munkát végeztem, egy csomjó statisztikai és keresőrendszerbe, webkatalógusba, címtárba beregisztráltattam és elhelyeztettem lapunkat, szétküldtem 300 értesítést... (Meg is lett az eredménye: 50 körüli egyéni látogató egyetlen napon!) Erre hideg zuhanyként (még jó, hogy 32 fokos hőség van!) ért tegnap az Elnök úr levele, aki többek közt azt jelezte, hogy az internetes megjelenésnek az EPMSZ elnöksége részéről ő a felelőse, és hogy „a tartalomra és formára vonatkozó számos szükséges módositás” lényegi részének elvégzéséig a lap nem tehető nyilvánossa. Kicsit elállt a lélegzetem... Minden anyagot, minden segítséget és javaslatot és megjegyzést eddig Pompéry Judittól kaptam, hetek óta folyik a lázas munka, csak júniusban harmancegynéhány levelet váltottunk, és Jaskó Tamás elnök úr pár szavas egy-egy levelében eddig nem jelezte, hogy bármiféle modósításra lenne szükség (a konkrétumokról most sem szól), azt meg végképp nem közölte velem, hogy ne Judittal egyeztessek, akivel a legapróbb részletekre menően (betűtípus, színárnyalat) mindent 2-3 variációban kipróbáltunk, míg a végleges mellett döntöttünk. És hát május elején az EPMSZ erdőbényei konferenciánál egy asztalnál ülve megtárgyaltuk a dolgot, és nekem az egyik leghatorozottam kérésem az volt, hogy EGY, EGYETLEN személy legyen honlap-ügyekben az én irányítóm, csak egyvalakivel tartsak napi munkakapcsolatot. Ez másfél hónapig így is folyt... Hosszú levelet írtam az Elnök úrnak... Este aztán Judit felhívott, megnyugtatott... Szó se róla, eléggé fel voltam zaklatva... Meglátjuk, mi lesz... Kedves olvasóimat az a megtiszteltetés éri, hogy néhány órával a nyilvános közzététel előtt megismerkedhetnek legújab webszerkesztői munkámmal: EPMSZ A Szőrös Kő elfogadta közlésre regényrészletemet, Lengyel Tomi elfogadta egy készülő antológiába versemet, Onagy Zoltán elfogadta ajánlatomat, hogy könyvheti fontos könyvemként NZM kisregényéről írnék kritikát. Egy most kezembe került jobboldali nyugati magyar lapban (nincs olyan sok, lehet találgatni!) egy elhivatott és elszármazott kárpátaljai magyar riporter leszedi a keresztvizett egy másik elhivatott kárpátaljai magyar, de helyben élő újságíróról. Eljátszottam a cikk mondataival, "ellenkezőjére" cseréltem a személyek és a szervezetek nevét – a dolog így is tökéletesen működött, minden vád és a saját ló minden dicsérete így is stimmelt. Íme, bértollnokok egymást közt! Több heti munkám eredményeként lassan késznek mondható az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem új honlapjának induló anyaga. A közzétételt és hivatalos megnyitást szombatra javasoltam időzíteni (nyári napforduló!), addig néhány statisztikai rendszerbe és keresőbe is be akarom regisztrálni. Nagyon sok munkám van benne, ez, azt hiszem, meglátszik majd az eredményen. Igen jó hangulatú levelek és telefonhívások kíséretében dolgoztam megbízómmal, Pompéry Judittal, aki az EPMSZ elnöksége részéről kezdeményezője és motorja az új honlapnak. Jóváhagyólag támogatja munkánkat a szervezet elnöke, a londonban élő Jaskó Tamás is. Vajon gondolhattam-e volna akár 5-6 évvel ezelőtt, hogy ungvári padlásszobám nyári forróságában ülve egy bázeli székhelyű társadalmi szervezet berlinben és londonban élő vezetőinek megbízásából weblapok szerkesztésével fogom tölteni napjaimat? Lengyel Tamás naplója a Teraszról Hétfőtől
Lengyel Tamás ír naplót a terasz.hu
Trinapló rovatában. Roppant hízelgő számomra, hogy a szerkesztő
Onagy Zoltán ezekkel a szavakkal mutatja be: "Balla
D. Károly - Lengyel Tamásról: Mindenki
tisztában van Kárpátalja turisztikai értékeivel: csodálatos tájak, műemlékek...
Bizonyos feltevések szerint a vidék megélhetne akár csupán a síturizmusból...
Ám azzal is mindenki tisztában van, hogy az infrastruktúra siralmas állapota
miatt erre egyelőre nincs sok esély... Gyerek-
és ifjúkorom kedvenc kiránduló helye volt Nevicke. Baglyok űrizte táj
c. esszémben erről így írtam: Végre elolvastam Nagy Zoltán Mihály Páros befutó c. kisregényét. Sajnos a könyvet letéve megerősödött korábbi véleményem, hogy ez a százegynéhány oldal egy művészileg totálisan téves írói felfogás eredménye. NZM azzal a görcsös elszánással fogott munkához, hogy töviről hegyire bemutassa a falun élő kárpátaljai magyar családok sanyarú helyzetét, és ebben az erőltetett igyekezetében megpróbálta primer módon "megírni az életet", egyetlen milliméterrel sem emelkedve a hétköznapiság banalitásai fölé. Ettől lett az írás töményen közhelyes. Melodramatikussá és hamissá pedig attól vált, hogy a regény életszerűnek szánt figurái és helyzetei, konfliktusai és történései nem kaptak semmiféle művészi megformálást, így nemhogy "az igazat mondd, ne csak a valódit" követelményének nem felelnek meg, hanem a valódiságukat sem sikerült megalkotni: a sültrealitást is kikezdi a sok mesterséges párbeszéd, a szereplők gondolataként idézett számtalan kimódolt okoskodás, az írói közlések szóvirágos szépelgéseiről és gondolatkliséiről már nem is beszélve. Náhány idézet a szereplők belső monológjaiból: "[...]
munkatársi kapcsolatból ébredt fel bennük a kölcsönös vonzalom." Néhány kiragadott szerzői közlés: "Zsuzsa
messzenéző tekintettel emelte fel a fejét." Hogy az olvasóban kelt-e jóleső bizsergést mindez, nem tudom. Csak sejtem, hogy a regényújságok és szappanoperák fogyasztóiban – igen. |
Megjelent a Teraszon kis kritikám NZM kisregényéről Kárpátaljai keserédes címen. Lásd Penckófer János két verse a Bárka 2002/3. számában: Van itt még valami; Például a szentláp utca. A terasz.hu (a Trinaplóban szereplő Lengyel Tamást bemutatandó) kritikai rovatában megidézte és belinkelte a Forrásban 1999-ben megjelent kritikámat és újabb írásomat az Új Holnapból. Jún. 15-én a Petőfi Rádióban a Premier műsor keretében elhangzott a velem készített rövid interjú (Balla Ferenc), a műsort szerkesztő Ördögh Csilla pedig Egy semmivel ki nem tüntetett hely c. novellám záró részét olvasta fel új kötetemből. A Nyelvünk és Kultúránk 117. számában megjelent Hagyomány vagy klisé? Rögzült motívumok az utóbbi évek kárpátaljai magyar verspublikációiban c. előadásom szövege (lásd). Korábban ezt már az Árgus is megjelentette, ha jól sejtem, a NyéK a honlapomról emelte ki az anyagot. Szirtes Gábor irodalomtörténész A folyton mardosó titok c. kötetében két velem foglalkozó írása is helyet kapott: A "kitaszított tartomány" költője. Balla D. károly: Árokszélen és "Volt részem napfényben, sorsverésben..." Balla D. Károly negyedszázada. (Pro Pannonia, Pécs, 2002) A Magyar Napló júniusi száma Nagy Zoltán Mihály Magyar durák c. novelláját közli. Az írás emlékezetem szerint jó tíz évvel ezelőtt jelent meg először a Kárpáti Igaz Szóban. Ehhez képest Az év novellái 2002 c. gyűjteményben is helyet kapott. Az év versei 2002 c. antológia kárpátaljai szerzői: Lengyel Tamás, Penckófer János és Vári Fábián László. Megjelent az Együtt. Lásd A májusi Korunkban: Vass Tibi zseniális "pornográf" írása: "Kun Marcella e-mailje Vass Tiborhoz". Az
Új Holnap nyári számában Újraközlő
irodalom címmel Nagy Zoltán Mihály és Vári Fábián László 2001-es
kötetéről írott recenzióm. |
Fajtánk fecskesuhanása Ma
első betűtől az utolsóig elolvastam az Együttöt. Tulajdonképpen nem is
olyan rossz (hangsúly a tulajdonképpenen). Az újraközlés rémétől
itt sem sikerültmegszabadulni, amivel megintcsak nem az a fő bajom, hogy
egyszer már folyóiratban, könyvben megjelent írásokat jelentetnek meg
újra, hanem az, hogy (nem tüntetvén fel az eredeti megjelenés helyét)
azt a benyomást keltik, mintha új, friss termésről lenne szó, mintha íróink
írnának. Egyedül Horváth Sándor novellájánál szerepel a megjegyzés: új
kötetéből vették át (ez a forrásul szolgáló könyv egyetlen új darabja
a 8 évvel korábbi kötethez képest). Minden írásnak nem néztem utána, de
azonnal felötlött, hogy pl. Fodor Géza verse éppen 10 évvel ezelőtti kötetéből
való, hogy az egyik Vári Fábián-vers bizonyosan megjelent az idén a Hitelben,
előadásának szövege pedig az Árgusban, hogy S. Benedek egyik versét olvastam
a Kortársban, és a Füzesi Magda-versek is ismerősek... S. Benedek Andrásnak
van egy leckefelmondó előszava (semmi újat nem közöl, elsorolja az ezerszer
elsoroltakat), Gortvay pedig Kovács Vilmosra emlékezve teszi nagyjából
ugyanezt. Ennél is félresikerültebb Nagy Zoltán Mihály főszerkesztői antréja.
A programadónak szánt íráska ilyesmiker fektet le szerkesztési alapelvként: |
Ma, június 1-jén éjjel az alig egy éve, 2001. június 20-án nulláról indított látogatásszámlálóm elérte a 10.000-et. Nem vagyok különösebben elfogult a kerek számok iránt, sőt, de jópát levelezőpartneremet mégis értesítettem, hogy akár ők is lehetnének a tízezredikek. Rám is kattintottak a szokásosnál nagyobb számban. A "versenyt" Andrassew Iván nyerte, kedves bejegyzést tett a vendégkönyvbe, a képernyőről pedig kivágta és levélben elküldte a bizonyítékot: