Seonyár2008 poszt | Seonyár2008 újoldal |
(archívum; lezárva: 2003. dec. >>>belépés 2003. utáni oldalamra)
|
|
Balla
D. Károly
|
lehívható művek | napló | írószoba | pánsíp
Életrajz (frissítve utoljára 2000-ben; újabb frissítéssel LÁSD ITT:
1957. jan. 17-én született a kárpátaljai Ungváron (Ukrajna), ma is itt él családjával.
Szülővárosában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetem
fizikai és bölcsészeti karán folytatott tanulmányokat. Volt laboráns, működött
tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként. Évekig gondozta a Kárpáti Igaz
Szó szépirodalmi közleményeit a Lendület és az Új Hajtás c. oldalakon.
1989-től szabadfoglalkozású író, szerkesztő, webber és virtualizátor.
1992-től 1995-ig Galéria Kiadó majd Galéria-Ecriture
Kiadó néven maga-alapította könyv- és lapkiadót vezetett, amely ezen időszak
alatt 30-nál több könyvet jelentetett meg és néhány évig 3 folyóiratot adott
ki (Pánsíp, Irka, Közoktatás).
Két önálló lap alapítása is – Hatodik Síp, 1989; Pánsíp,
1993 – fűződik a nevéhez; az előbbiből 1993-ban kivált, az utóbbit kiadóként
1999-ig jegyezte, majd almanach-sorozattá (UngBereg 1999, 2000, 2001) és 2001-től
internetes folyóirattá alakította NetPánSíp, illetve Pánsíp
címen. Ugyanez
évben indította a Világhálón UngParty c. virtuáléját. Ez több átalakulás után
mára Ungparty NEWSág
cím alatt gyűjti egybe a különböző alrendszereket, így a Manzardot
(BDK naplójegyzetei), a Pánsíp
szépirodalmi digitális iratfolyamot, a virtuális irodalmi Szalont,
szerzői és tematikus rovatokat.
1995-ben hívta életre az UngBereg Irodalmi és Művelődési
Alapítványt, ennek elnökeként két díjat is alapított (Kárpátaljai Magyar Irodalmi
Nívódíj - KÁRMIN-díj -, és Váradi-Sternberg János Díj, amelyek évenkénti odaítélésével
a régió legszínvonalasabb műveit létrehozó alkotók kaptak elismerést. Az alapítvány
könyvkiadóként és -terjesztőként is működött; 2002. július 1-jétől szünetelteti
tevékenységét.)
Balla D. Károly 1973 óta publikál, tizenkilenc önálló könyve
jelent meg eddig (az utolsók: Halott madárral, válogatott és új versek, 1999;
A hontalanság metaforái, esszék, 2000; Ne gondolj a halott elefántra,
drámák, 2000; Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében, esszék, 2001; Iván
Kricsfalusij versei (ford), Ungvár, 2001., Világvége, novellák, 2002; VakCina,
virtuális könyv, 2003).
Az Ukrajnai Írószövetségnek 1984-től, a Magyar Írószövetségnek
1993-tól rendkívüli majd rendes, 1995-től választmányi tagja, 2002-től a Költői
Szakosztály elnökségi tagja.
Fontosabb szakmai elismerései:
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1990); Berzsenyi-díj (1993); a Quasimodo Költőverseny
különdíja (1994) és fődíja (1998); Arany János-jutalom (1996); a Holmi novellapályázatának
II. helyezése (1997); a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja (1998); a Magyar
Napló esszépályázatának nagydíja (1998); a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi
Minisztérium irodalmi pályázatának különdíja (1999); a Magyar Zsidó Kulturális
Egyesület novellapályázatának I. díja (1999); a Nagy Lajos Alapítvány 1999.
évi pályázatának díja; József Attila-díj (2000); a József Attila Színház drámaíró
versenyének gyorsasági és közönségdíja (2000); az
Üzenet c. folyóirat és a zEtna webmagazin Kosztolányi-pályázatának II. díja
(2001); az Orbis c. folyóirat és a zEtna webmagazin novellapályázatának I. helyezése
(2001); Lilla-díj (2002).
Édasapja: Balla László (1927) író, nyugalmazott főszerkesztő
Édesanyja: Balla Lászlóné szül. Róna Margit (1925)
Testvére: Hazslinszky Elek (1945) híradástechnikai mérnök
Felesége: Berniczky Éva (1962), író, szerkesztő
Gyermekei: Kolos (1985) és Csönge (1988)
