2002. március
(kronológia alulról felfelé)

A Magyar Nemzet kisebb vezércikk megírásására kért fel "határon túli" mellékletük számára, gyakorlatilag szabad kezet adva abban, hogy a kisebbségi lét mely vonatkozását választom témámul. Úgy tartottam tisztességesnek, ha - miután megköszöntem megtisztelő felkéréséküt - a telefonon jelentkező szerkesztő hölgyet figyelmeztetem: a kárpátaljai magyarság helyzetét és egyáltalán, a kisebbségi kérdést illetően "különvéleményem" van, amely nem egyezik az "általános kánonnan". Azt mondta, ez nem lehet akadály, de hát azért tudjam, hogy a melléklet megjelenését a Külügyminisztérium támogatja. Biztosítottam, hogy nem kívánom sem a Külügyminisztériumot, sem a szerkesztőséget vagy a lap olvasóit provokálni. Ebben és 3000 karakternyi terjedelemben, valamint bő heti határidőben maradtunk.
Tulajdonképpen teljesen természetesnek kellene lennie, hogy attól, aki a Beszélőben is publikál, cikket kér a Magyar Nemzet. Kicsit tartok azonban arról, hogy nem a szerkesztőség nyíltsága áll a dolog mögött, hanem ismerethiány: egyszerűen nem kádereztek le, mivel azt gondolták: egy derék kárpátaljai magyar nyilván olyasmit fog írni, ami megfelel a lap hangnemének. No, hát most majd kiderül, nyitottságuknak vagy naivitásuknak köszönhetem az egyébként valóban megtisztelő felkérést (mégis Magyarország vezető napilapjainak egyike).
A felkérést én is kihívásnak tekintem: vajon tudok úgy igazat mondani és olyan témát érinteni, hogy az valóban ne tűnjön provokációnak, ugyanakkor őszinte legyen és élesen elüssön attól a hangnemtől és irányultságtól, amely ennek médiumnak a sajátja.
Az ennél is izgalmasabb kérdés: ha netán valóban naivitástól volt szó, és rájönnek, hogy törököt fogtak velem, akkor vajon lesz-e bennünk annyi nagyvonalúság, hogy leközlik írásomat, vagy pedig valamilyen kifogást keresve elutasítják. Igazán kíváncsi vagyok - magamra és rájuk is.

Vidnyánszky Attila Jászai Mari-díjat kapott! GRATULÁLUNK!!

„Ez a művészet csodája, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér. A művészet nyilván nem evilágból való: az elemzés csak addig a kapuig tudja elkísérni, ahol az ismeretlen kezdődik” (Weöres Sándor Fülep Lajoshoz írt leveléből idézi Domokos Mátyás: Kortárs, 2002/2-3.)

Ötnapi magyarországi távollét után érkeztünk haza, és itthon süket telefon fogadott, így egy heten át nem tudtam e-mailjeimhez hozzájutni, és oldalaimat sem tudtam frissíteni. Ma végre helyrehozták a telefonvonalat, így letölthettem a 31 levelemet.

A Beszélő c. folyóirat március 15-én 16 órától tartotta felolvasódélutánját a Merlin Színházban. Itt olvastam fel A PETRÓLEUMCÁPA című írásomat, amelyet rövidesen közzéteszek Írószobámban.

Petőcz András, aki kérdéseivel megtisztelte a Pánsíp Irodalmi Szalont és annak vendégét, Vass Tibort, ma esti (márc. 12) telefonbeszélgetésünkben bejelentette, hogy a Szalon oldalán a Székely Ákos neve alatt közölt kérdésben szereplő minősítés miatt visszavonja ugyanott megjelent saját kérdéseit. Vele egyetértésben kérésének eleget tettünk, és a történtek után ezúton fejezzük ki sajnálkozásunkat, egyben megjegyezve, hogy bár hívei vagyunk a szabad véleménynyilvánításnak, a Szalon semmiképpen nem kíván a személyeskedő sértések színterévé válni.

Éppen ezért bejelentem, a Szalonnak április hónapban nem lesz vendége, hogy moderátorként ennek a szakmai diskurzusnak a formáját és benne vállalt személyes felelősségemet újragondoljam. - Balla D. Károly

Megjelent új novelláskötetem Világvége címmel a Pro Pannonia Kiadó gondozásában.

Mélyen elmerülve c. novellám megjelent a 2000 márciusi számában.

A Korunk februári számában S. Benedek András írása a kárpátaljai magyarság demográfiai helyzetét elemzi.

Ruszin irodalmi összeállítást közöl a Magyar Napló 2002. márciusi száma. Az egyes írások szerzői és fordítói: Udvari István, S. Benedek András, Igor Kercsa, Volodimir Fedinisinec, Ivan Petrovcij, Jurko Csorij, Vaszil Szocska-Borzsavin, Vári Fábián László. Utóbbi népköltészeti anyagok fordítójaként is szerepel. Az összeállítás S. Benedek András munkája.

A Kortárs 2002/2-3. száma közli Kovács Vilmos Holnap is élunk c. regényéről Balla László által 1964-ben írt belső kiadói lektori véleményt, valamint a szerző erre adott orosz nyelvű válaszának fordítását. A fordítás Kovács Vilmosné munkája, mint ahogy a két közleményhez írt előszó is.
Ugyanebben a lapszámban olvasható S. Benedek András A szél átkot hoz c. verse.

A szerkesztők közlése szerint megjelent a Véletlen Balett idei száma 92 oldalon, 380 példányban. Lásd

"Felhívjuk kedves Tagjaink figyelmét, hogy aki 8 éve nem fizeti az írószövetségi tagdíjat, annak a Tagunknak a jövőben nem tudjuk elküldeni a havonta megjelenő Tájékoztatót" – áll a Magyar Írószövetség Tájékoztatójában. Ebben nekem a 8 év tetszik a legjobban, illetve az, hogy aki ennyi ideje nem fizet, az továbbra is Tag, mégám nagybetűvel. A fenyegetés mindenesetre nagyon súlyos. Vajon hány esztendős hátralék esetén jöhet szóba a kizárás?

Borzalmas... Egyik kedvenc rádióműsorom (a Verkli a Petőfin) most a lakodalmas rockzenét propagálja. Ahol eddig Tabányi Mihály harmonikázott meg kedves régi szvingek szóltak, Gózon Gyula fütyült és Sennyei Vera búgott, már ott is ez a giccsparádé fog szólni... Le is csaptam, inkább hallgatok a gépemből Chick Coreát.

Az Élet és Irodalom március 8-i számában megjelent Berniczky Éva Fürdőgolyó c. novellája. Lásd

Már elérhető a hálón az Árgus legutóbbi száma, amelyben megjelent Hagyomány és klisé c. előadásom szövege. Lásd

Nemrégiben, nagyobb késéssel, felkerült a hálóra a Kronikás c. minisztériumi folyóiratnak az a száma, amely Horváth Orsi velem készített interjúját közli.

Imádom B. B. stílusát. A Kárpáti Igaz Szó friss szombati számában (márc.2) ezzel az EGY MONDATTAL kezdi a "Sziszifuszi erőfeszítések" c. szállóige-értelmezését:
 "Miként az emberi civilizáció képlékenyen felsejlő ősködébe burkolózó hajnalán merészen nagyot gondolni felbátorodó őseink hitregéikben és hősmondáikban üstökön ragadták a saját képzeletük szülte világképet, ikertestvérként egymás mellé applikálva az álmot és a halált, úgy teremtette meg a klasszikus ókor a görögség kutúrrétegébe ágyazva az örök emberi szenvedés egyik megszemélyesítője, Tantalosz mellé a jól megérdemelt büntetés másik áldozatát, Sziszüphoszt – mai szóhasználattal élve Sziszifuszt –, a predesztináltan elvetélésre ítélt erőfeszítések megtestesítőjét."
Úgy tűnik, ezúttal nem volt hasztalan az erőfeszítés: ennek a mondatnak a sziklakövét mégis sikerült Sziszifusznak a csúcsra felgörgetnie.

A Beszélő nyilvános felolvasóestet rendez 15-én a Merlin Színházban. Az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam a rendezvényre, amelyen az ez alkalomra írt szövegemet kell majd felolvasnom. Örömmel teszek eleget a felkérésnek.

Két év kihagyás után újra dolgozom első regényemet. A Szembesülés első ötlete 1990-ben merült fel bennem, de csak 92-ben kezdtem dolgozni rajta, és évente alig-alig haladtam valamennyit. A voltaképpeni megíráshoz 96-ban fogtam hozzá, és az évben nagyjából be is fejeztem. Az ezt követő években a regény megjárt 2 kiadót és 4 pályázati fordulót - eredménytelenül. 1999-ben elhatároztam, hogy magam adom ki, kerestem hozzá partnert. Nem találtamm, de közben sokat dolgoztam a szövegen. 2001-ben elkezdtem felhelyezését az Internetre, de idő előtt abbahagytam. Most úgy éreztem, néhány új ötlet segítségével talán életképessé tehetem a reménytelenül félresiklott regényt. Gyakorlatilag az egészet átírom..