2002.
április
|
Vass
Tibi felkérésére Nagy Zoltán Mihály és Vári Fábián László 2001-es kötetéről
írok recenziót az Új Holnapba. Kicsit féltem tőle, mert eléggé súlyos kritikai
észrevételeim voltak már első olvasásukkor is, és nem gondoltam, hogy ezek
leírásával és publikálásával tovább kellene mélyítenem azt a szakadékot,
amelyen én ugyan folyton át- meg átnyúlok, kezemet nyújtva egyiküknek és
másikuknak is, ám ők mégis, ezt tapasztalom, egyre inkább haragszanak rám.
Elképesztő, hogy itt Kárpátalján (is??) képtelenek az írók a személyes,
emberi viszonyt az írói-kritikusi véleménytől különválasztani. Emlékszem,
mekkora megdöbbenést keltett, amikor Cséka Gyuri regényemről írt lesujtó
kritikáját követően én Gyurival változatlan barátságban maradtam, sőt. Szóval újraolvastam a könyveket, jegyzeteket készítettem, írom a kritikát, és közben arra gondolok, hogy jobban eláztatni előttük magamat már amúgy sem tudnám - akkor hát miért ne legyek őszinte? Miért ne legyek tisztességes ("Kifeszítenek úgyis", haha) és miért ne állítsam azt: megbecsülésem, tiszteletem jeléül tárom fel előttük a véleményemet. Május 7-én és 8-án az Európai Protestáns Szabadegyetem vendégei leszünk Erdőbényében. Májusban tartunk egy "földi" Szalon-rendezvényt: Szúnyogh Szabolcs lesz a vendégünk. Vásárosnaményből lemondták meghívásomat a Beregi Ünnepi Hétre. Nem kaptak elegendő anyagi támogatást rendezvényeikre, így szűkíteniük kellett a meghívottak körét. Örömömre Turczi István eleget tesz felkérésemnek, elvállalta, hogy szeptemberben ő lesz a virtuális Pánsíp Irodalmi Szalon vendége. 22-én a Magyar Írószövetség választmányi ülésére és a kritikai szekció újjászervezésére került sor. A meglehetősen szeteső és előkészítetlen rendezvények az őszi közgyűlésen tapasztalt korábbi kaotikus állapotot mutatták. A kritikai szekció vezetőjévé Füzi Lászlót választották. Szívből gratulálok, és őszintén remélem, hogy sikerül komoly szakmai testületté szerveznie a tagságot. 18-án, csütörtökön este a Domus Hungaricaban került sor új novelláskötetem bemutatójára. Ezúton köszönöm meg a szép számú közönség minden tagjának szíves érdeklődését, ugyanígy azokét, akik másnap a Könyvfesztiválon keresték fel a Pro Pannonia Kiadó standját és dedikáltatták vagy megvásárolták könyvemet. "...kiadói,
szerkesztő, irodalomszervezői munkámmal nagyrészt felhagytam, illetve
– amennyire lehetett és amennyire tudtam – ezt a tevékenységemet az Internetre
helyeztem át. Ezzel együtt a korábbinál is nagyobb mértékben ritkítottam,
gyakorlatilag megszüntettem a kárpátaljai magyar köz- és kulturális életben
való résztvételemet. Döntésem indítékait nem kívánom különösebben részletezni,
szóvá is csak azért teszem, hogy kijelenthessem: ennek nem személyes sértettségem
az oka, még kevésbé az, hogy a résztvevőkkel szemben bármilyen ellenérzéseim
lennének; bajom csupán a nívótlansággal, a szervezetlenséggel, a magasabb
szempontok alapján értékelhető teljesítmény hiányával van, no meg azzal
a szemlélettel és szándékkal, amely szűk térbe szorítaná az alkotói függetlenséget,
korlátozná az irányzatok és stílusok sokféleségének a kibontakozását,
gátolná a nézetek és vélemények szabad kinyilvánítását – és megbélyegezné,
munkájában akadályozná, kiközösítené azokat, akik nem hajlandók alávetni
magukat ennek a szemléletnek. |
A szerkesztőség értesítése szerint megjelent az Eső c. lap új száma, benne Geometria c. versemmel. A Magyarországi Olasz Kultúrintézet és a Noran kiadó által gondozott kétnyelvű költészeti antológiában – A KÖLTÉSZET NAPJA – megjelent Keresés c. versem, amelyet olaszra Gianni Gismondi fordított. Nagy Zoltán Mihály jelentős alkotói ösztöndíjat nyert a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatán A TEREMTÉS LEGNEHEZEBB NAPJA c. regénye megírására. Szívből gratulálok! A Beszélő áprilisi számában megjelent Muzsicár című versem és A petróleumcápa c. írásom. |
A
Terasz.hu örömömre hirdeti új könyvem megjelenését és a bemutatót, dedikálást.
A szöveg a következő:
Balla D. Károly (1957) irodalmunk azon képviselői közé
tartozik, akiket némi leegyszerűsítéssel határon túli magyar íróknak neveznek.
Ami ugyan földrajzi szempontból igaz, ám törekvéseiket, eredményeiket és nem
ritkán ismertségüket illetően nem is jelent többet lakhelyük meghatározottságánál.
Bizonyíthatja ezt a kárpátaljai Ungváron élő Balla D. Károly új kötete is, és
nem csupán azzal, hogy egy a lakhelyétől közel 600 km-re működő könyves műhely,
a pécsi Pro Pannonia Kiadó jelentette meg, hanem azzal is, hogy a Világvége
c. gyűjtemény novelláiban ugyan fel-feltűnnek egy kevéssé ismert peremvidék
rekvizitumai, ám az ábrázolás módja, a szerző írói modora, stílusa jól illeszkedik
a modern magyar epika kánonjába. Balla D. könyvében szinte azonos hangsúlyt
kap a realisztikus ábrázolás és az álomszerűség, a leíró módszer és a metaforikus
absztrakció, a hagyomány és a formabontó kísérlet. Szerzőnk a tradíció felől
érkezik a modernitáshoz, határozott kontúrokat fest, de mindig meghagyja a befogadói
fantázia mozgásterét és az értelmezés szabadságát.
Balla D. Károly 16. önálló kötete a Budapesti Könyvfesztivál újdonsága.
Ez olyan jó, mintha én írtam volna. Köszönet a TERASZNAK
és Onagy Zoltán szerkesztőnek.
Ugyanebben a lapszámban kis versösszeállítás a költészet napja alkalmából. Kettőből érdemes idézni, elegendő csak a kezdő sorokat:
Híg november, dér-didergő erdők,
Két melled közt tort ülnek a felhők;
–
kezdi S. Benedek András. Költészettani enciklopédiába illő sorok. A képzavar
címszó alá.
Füzesi Magda így kezdi a maga költeményét:
Mert minden olyan, amilyen,
s ami nem olyan, olyanná lesz,
a lét elvész a semmiben,
a nemlét kaloda vagy vátesz,
vagy épp a lét a kaloda,
ki tudná mindezt megszámlálni,
amíg a lét a semmiben
megpróbál életet csinálni...
a költő pedig verset próbál meg csinálni. De nem sikerül neki. Nem is csoda, ha egyszer a nemlét kaloda. Pláne, ha nem is kaloda, hanem vátesz.