A Kriterionnak benyújtott Félmúlt, féljelen, féljövő c. kéziratomhoz a szerkesztő kérésére írt szinopszisomat:
A kárpátaljai Ungváron élő író jelen összeállításába az ezredfordulót közvetlenül megelőző és követő években keletkezett tanulmányait, irodalomkritikai munkáit és írói jegyzeteit vette fel.
Az első ciklusban a magyar irodalom kárpátaljai helyzetével foglalkozik, legtöbbször a problémákra helyezve a hangsúlyt. Kritikusan szembenéz a kisebbségi irodalom létének vagy nemlétének általános kérdéseivel csakúgy, mint a saját régiójában tapasztalt negatív jelenségekkel. Tényekre alapozva vonja le vállaltan szubjektív, gyakran élesen fogalmazott következtetéseit, szemléletesen, nem egyszer képekbe ágyazottan mutatja be a visszás helyzeteket, ellentmondásokat. Szavain egyszerre érződik a kritikus hozzáállás, az ironikus megközelítés – és a féltő aggodalom.
A második ciklus napló formájában rögzített írói jegyzeteit, a gonzó újságírás területére tévedt cikkeit, kisesszéit, vallomásait, néhány valós és fiktív levelét, valamint aforizmáit tartalmazza. Érdekességük, hogy számos esetben az első ciklusba sorolt tanulmányok keletkezésének körülményeiről, hátterükről és fogadtatásukról is értesülhetünk ezekből a feljegyzésekből.
Az ezredforduló három évének (1999, 2000, 2001) krónikáját olvasva nemcsak Kárpátalja belső viszonyairól kaphatunk érzékletes képen, hanem a kor egészéről is. És ami legalább ennyire izgalmas: egy olyan független magyar értelmiségi gondolatvilágáról alakulhat ki pontosan körvonalazott képünk, aki a politikai palettáról hiányzó nemzeti liberalizmus eszméit vallja. Mindeközben megtudjuk azt is, mit hozott magával a félmúltból, miért tekinti felemásnak a jelent, és néha miért fél a jövőtől. (Félmúlt, féljelen, féljövő)
(Fő a szerénység!)
A könyv kiadása a kolozsvári szerkesztő bátor kiállása ellenére meghiúsult, Balla D. Károly ungvári kiadós kollégája (Intermix) fúrta meg a Kriterion igazgatójánál. | Könyv, szinopszis – BDK
“Félmúlt, féljelen, féljövő” bejegyzéshez 1 hozzászólás