elegem volt abból, hogy a nem létező kárpátaljai magyar irodalom létezővé tupírozása lett üzemszerű napi feladatom
Balla D. Károly az UngParty virtuáléról
Nincs holnap honlap nélkül
Fennakadtam a Világhálón.
Önszántamból és dalolva. Édes fogság, nemes teher.
Az iskolai faliújságos előzményektől eltekintve huszonvalahány éve végzek valamilyen szerkesztői munkát. Gondoztam politikai napilap szépirodalmi publikációit (Lendület; Új Hajtás), szerkesztettem antológiákat és főállásban tankönyveket, alapítottam két irodalmi folyóiratot (Hatodik Síp; Pánsíp), vezettem kiadókat (Galéria; UngBereg) – de minden szerepem a gúzsba kötött táncoséhoz hasonlított. Saját elképzeléseim és igényeim egyfelől, a „körülmények” másfelől – ezek között egyensúlyoztam és kötöttem kompromisszumot napi rendszerességgel.
Aztán feltévedtem a Netre. Éppen akkor, amikor már nagyon elegem volt a pályázatokból és kuratóriumokból, a nyomdászokból, könyvelőkből és terjesztőkből, leginkább pedig abból, hogy a nem létező kárpátaljai magyar irodalom létezővé tupírozása lett üzemszerű napi feladatom. Hagytam hát a mosott ruhát másra, és nyűgeim nélkül felmentem, nem is padlásra, hanem sokkal magasabbra. Ott fenn a cyber-sztrádán a magam ura lehettem. Autodidaktaként megtanultam a webmesterség alapjait (nem esett nehezemre, tördelni azelőtt is tudtam, és mielőtt beszippantott volna az irodalom, fizikusnak készültem). A honlapalapításhoz nem volt szükségem se pályázatra, se nyomdászra, se terjesztőre. Görcseimtől az szabadított meg végleg, hogy megértettem: az Interneten én nem vagyok határon túli, nem vagyok kisebbségi, senki nem ismeri el sem erényemül, sem hátrányomul a sorsverést. Rájöttem, hogy nem kárpátaljai honlapot kell csinálnom, hanem irodalmit.
Így aztán az UngPartynak leginkább csak a címe utal arra, hogy készítője egy Ung parti manzárd lakójaként tekinget kíváncsi szemével a nagyvilágba.
Honlapomat az eltelt három év alatt sokoldalú, multifunkcionális webhellyé fejlesztettem. Magam alkotta szóval olyan virtuálévá, amely egyesíti a könyvtárszoba, az irodalmi folyóirat, az irodalmi szalon és az írók gyűlhelyéül szolgáló kávéház lehetőségeit. A „normális” publikációk mellett a legbüszkébb interakcióimra vagyok: több olyan internetes eseménynek lehettem a gazdája, amelyekkel – remek szerzőimnek, játékostársaimnak hála – kivívhattam az olvasók és a szakma elismerését. Ilyenek voltak a kollektív interjúk, az internetes konferencia (Vízumköteles irodalom?), a virtuális könyvbemutatók, illetve a legújabb, most futó projectem: az identifikciós játék, amelyben egyes fogalmak valós és fiktív elemeket tartalmazó címszavait alkotjuk meg egy leendő virtuális lexikon számára.
Már érkeznek a kéziratok az újévtől némiképp megújuló UngParty weboldal legújabb sorozatához (ennek mibenlétét még nem árulhatom el), és a fejemben már készen van az első tavaszi interakció projectje is.
Merthogy az Internet: a jövőbe vetett tekintet. Számomra legalábbis nincs holnap honlap nélkül.
SEO – honlap optimalizálás