Epizódok a magyar gyümölcstermesztés történetéből
Az őstermelői piac egyre (és méltán) hangsúlyosabb szerepet tölt be gazdaságunkban, amelynek több oka is van. Ezek között a tényezők között kiemelt helyet foglal el a tudatos vásárlói hullám, vagy éppenséggel az egészséges életmódra való törekvés.
A gyümölcstermelés már őseink, avagy a régmúlt idők hazai termelőinek életében is kulcsfontosságú volt, amelyet egyrész az a tény is bizonyít, mely szerint: gyökerei még a földművelés bevezetése és elterjedése előtti időszakokig is visszanyúlnak. A szorgalmas, serkentő gazda gondos kezei nélkül a természet elvadulna. Habár a modern technikai vívmányoknak köszönhetően a magyar őstermelők helyzete is, relatíve, egyszerűbbnek mondható, e gazdasági területről mégsem mellőzhető az egyik legfontosabb komponens: a gondoskodás, amelyet csak ember képes művelni.
A régi gyümölcstermelő paraszt, vagyis a kor hazai termelője – a magántulajdon megjelenése előtt is – gondoskodott a közösen birtokolt gyümölcshozó fákról. Akkoriban, amikor a falu szeme amellett, hogy mindent látott, a benne lakók kollektív megelégedése és a békesség kedvéért mindenki által betartott szabályokat állított fel az egyén gyümölcsfa-termés használatára vonatkozóan.
A gyümölcs, mint hazai termék, már az 1500-as évekbeli feljegyzések alapján: az értékes magyar élelmiszer kategóriához tartozott, amelynek írásos bizonyítékai is vannak (tudniillik a korai feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a magyar gyümölcsre a bécsi és más udvarok fejedelmei és főurai egyaránt igényt tartottak).
Mivel a változás az élet természetes velejárója, ez alól a gyümölcskultúra sem maradt ki, ugyanis az 1700-as évekig, vagyis az erdő-elkülönítések és a szántóföld-szerep megnövekedése idején, a gyümölcs (amelyet mindez idáig erdőkben termeltek, közösen) visszaszorult a mindennapi és általános étkezésekből és csemegévé formálódott. Ezzel a változással karöltve jó néhány kevésbé ízletes gyümölcsféle – köztük számos alma-, körte- és berkenyefajta – kipusztult (mindamellett, hogy ezt megelőzően alapvető élelmiszer-funkciót töltött be).
Azáltal, hogy a gyümölcs kiszorult a napi étkezésekből és csemege-szerepet töltött be, egyben áruvá is fejlődött. Nagyobb gonddal fordultak gyümölcstermő fák felé a kor hazai termelői, akik számára hatalmas kezdeti nehézséget jelentett, hogy az évszázadok során bevált, gondoskodást alig igénylő fákhoz képest, az ízletesebb gyümölcstermés és a minőség érdekében odaadóbb törődésre, gondozásra volt szükség (fanyesés, permetezés, védekezés a kórokozók ellen).
Érdekességként tartható számon a magyar élelmiszer történetében, hogy a gyümölcsrégiség szempontjából a meggy minősül a legősibb magyar gyümölcsnek. Emellett a gyümölcsök kedveltségét és elterjedtségét bizonyítja az is, hogy szerte a Kárpát-medencében ezerszámra találhatók gyümölcsnevet viselő települések.